Ez a nyaralás is úgy kezdődik, mint bármelyik más: ültünk négyen a konyhában, elpakoltuk a pizzásdobozokat, előszedtük a sarokból pislogó laptopokat, rágyújtottunk és kezdődött a fejben-nyaralás, azaz: merre menjünk idén nyáron?
És jutott eszünkbe számtalan szebbnél-szebb gondolat, hogy milyen jó lenne ismét lépkedni a kavicsos horvát tengerparton, meg hogy talán nem is olyan balkán az albán. Kedvezményes all-inclusive fetrengés a büféasztal előtt, nos ehhez még túl fiatalok vagyunk, a nyári fesztiválokhoz talán meg túl öregek és kényelmesek, Tunézia már lejárt lemez, és így soroltuk az opciókat, majd Manócska megírja, hányat és milyen okból vetettünk el.
Aztán, ahogyan az amerikai westernfilmekben, Szabi mélyet szippantott a cigarettából, kimondta a mágikus "van egy ötletem" mondatot, majd komótosan elnyomta a csikket a hamutartóban. Kaján mosoly, feszült pillanatok, csak úgy reszketnek a bögrék a mosogatókagylóban. "skacok, miért nem bérelünk ki egy lakókocsit?"
Na, innen indul a sztori és ezen a helyen követhetitek az eseményeket, alaposan dokumentálva, a beszerzendő papírtányéroktól egészen addig, amikoris leadjuk az autókulcsot a lakókocsiparkban. Ja, amúgy tök uncsi lesz, sörözni fogunk meg kanyarogni Európában.
Következő bejegyzésünkben bemutatkoznak a szereplők, indul a keresési akció, Boglárka már aggódik, érkeznek az ajánlatok, újabb és újabb szavakat tanulunk, mint pl a biwakolás. Manócska közben pajtásokra lelt a lakóautósok fórumán, ők pedig készségesen válaszolgatnak a kezdő kérdéseinkre, hogy pl hányszor kell üríteni a vécétartályt.
Egy hónap múlva indulás! Igen, tudom, mások űrhajókat lőnek fel ennyi idő alatt, azt mi is tudnánk de a lakóautózás biza, az komoly dolog.
