Négyen egy dobozban!

Négy ember, két hét, egy autó, és vagy 4000 kilométer: ez lesz első lakókocsis nyaralásunk, a blog pedig ennek a krónikája.

Friss topikok

3 napos összefoglaló: mindennapok a kempingben

2011.07.04. 23:34 gergocske

A csodálatos spagetti után alvás majd reggel ébredés következett, amelyet kis csapatunkban Mona szokott legelőször elkövetni. Ezt úgy érzékeled, hogy a lakóautó diszkréten megmoccan, majd katt (bedugja a kávépingvint az áramba) sssssssssssssssss (vizet tölt a pingvin pocakjába) rövid szszszkatt és brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrzüüüü (lefő a pingvinből az életadó nedű). Ekkor vagy hozzávágsz valamit, vagy ha reggelit is szeretnél, akkor hagyod hogy pörögjön, előbb-utóbb kész lesz a rántotta de ilyen csak egyszer volt. A képen: a gyermekek körben ülnek és várják a kaját:

 

 

 

 

A sziklateteji kemping után letevegeltünk Jesoló környékére, ahol Európa legnagyobb autóskempingje volt a cél, a Marina di Venezia összbefogadóképessége kábé megegyezik a 16-os mikróéval, csak nem lépcsőházakban laknak az emberek hanem a lakóautójuk előtt boroznak kettesben. A bejáratnál szólnak hogy bocs, minimum 7 napot kell maradni, úgyhogy irány a második: Union Lido, négycsillagos kemping, befogadóképessége csak Daróc, de a körülmények így is ideálisak: óriási terület, homokos tengerpart, bevásárlóutcák, sőt a balatoni kacsának megfelelő kempingállat, a szimpatikus vadnyúl és mókus is be-benéz a kora reggeli órákban.

 

És hogyan zajlik egy nap a kempingben? Kora reggel csend van, némi gyereksirás meg kabócák éneke a fák tetején, ugráló nyuszik a fűben, a kövezett főutcán joggingolnak a szabadságoló bankszakemberek és öregedés elől menekülő nénik. A központi pályaudvar szerepét (input-output, értitek) a toalett játssza, ahol hotel minőségű felszerelés és patyolattisztaság uralkodik, hét és kilenc között viszont a borotválkozó Herren és a sminkelő Frauen módszeresen leamortizálják, majd bálnák ki a partra! Az alábbi képen: családi konfliktusok békés rendezése, tengeri környezetben.

 

 

A kemping domináns nyelve a német, de mi udvariasságból olaszul szólitjuk meg a személyzetet, és mivel Szabika az angolt kenivágja, Gergőke meg inkább az irodalmi németet, ezért gyakran fordulnak elő az olyan kérdések, mint: „Bongiorno, can You tell us, wo ist ein Lebensmittelladen?” És erre általában a válasz, heves gesztikulációkkal és hangosan: Si, si, unacucinadestrosinistro Florinoandiamoperuna stradadicentodimilla” majd miután ezt módszeresen elhadarta, odaordit két másik segitőnek akikkel hármasban egy nemzetközi, 3 nyelvű pantomim és activityelőadás keretében elmagyarázzák, hogy reggel felkelt a nap, de miért nem jött vajon Giorgio dolgozni, na nem baj, szóval a vegyesbolt, honnan is vannak maguk?” Majd újabb két kertész kapcsolódik be, az első kettő továbbhalad orditva, és máris dél.

 

Ezzel kapcsolatban a legérdekesebb élményünk, hogy ugye a lakóautó stabilitását a leereszthető lábak is adják, ezek viszont belesüppednek a homokos talajba, éppen ezért, mind a kedvenc sorozatunk két kis robotja, elindulunk talpfát keresni a százezer négyzetméteres dzsungelben. Persze, sehol egy térkő, fadarab, ezért megállitjuk a Markó Bélára hasonlitó kertész bácsit, hogy Bongiorno segnore, some Wood für die Unterstützung del Macchina aveti pe stoc? Activity, majd sorry seniore és el. Semmi gond, két flakon viz tágulási együtthatójának kiszámitása után eldöntjük, bizony a mi Kockánk maeste két teli vizesflakonon fog állni. Másnap reggel, tudjátok: ssss, brrr, bzzzz, kinézek: letéve két ügyes kis fadarab. Most már csak meg kell találjuk Béla bácsit, hogy grazie.

 

 

Este pezsgő életet él a kemping, mindenki felöltözik szépen, irány a központ, megtelnek a teraszok, majd 11kor mindenki tipli haza, a lakóautókra hegesztett sátrakban már kész a vacsi, égnek a karácsonyi égők, előkerül egy üveg bor, gyertya az asztalra és mélázgatva csücsülnek a sátor előtt és jóéjt kivánnak az előttük elhaladóknak. Társaságunkban Gergő tölti be a külügyminiszter, kérdezőbiztos és hivatásos dolgokatkölcsönkérő illetve szomszédmenedzser szerepét, mert mint azt valószinűleg tudjátok, ő szívesen beszélget emberekkel, dolgokról.

 

Aztán végre belefürödtünk a naplementébe, homokos tengerpart, monokiniző nagymamák, homokvárépités, szóval végre nyaralunk. Tegnap Velencében voltunk amely soha nem lesz a kedvenc városom mivel kevés igény mutatkozik a profi gumiszerelési szolgáltatásokra. Körbehajóztuk, részletek a következő bejegyzésben. Most szedelőzködünk, kicsekkolás majd irány a Riviéra!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://4en1dobozban.blog.hu/api/trackback/id/tr243040065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása